A Katolikus Karitász együttműködése az állami szervekkel a katasztrófák elleni védekezésben

A II. Vatikáni Zsinat jelentős újdonságot hozott az állam és egyház kapcsolatának teoretikus megalapozásában. Bár a zsinat előtti szociális enciklikák is eminens helyen tárgyalták közjót, mint amely célkitűzéseinek fő fókuszát jelenti, azonban arról, hogy ennek közjónak megvalósításában két entitás hogyan működjön együtt, kevés szó esett. Vati-káni azt követő már nem hagytak kétséget afelől, katolikus annak szervezetei nyitottak együttműködésre állammal állami szervezetekkel minden emberi ínség csillapításában, legyenek azok akár regionálisak vagy globálisak, tevékenység természeti katasztrófák eredményei, nemzeti éppen nemzetközi együtt-működést igénylők. Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója Egyházról mai világban számos (26.; 30.; 42.; 43.; 59. pont) értekezik közjó szempontjáról. Ami közös fellépését illeti, jól foglalja össze konsti-túció 26. pontja: „zsinat nagy tisztelettel tekint mindarra, ami igaz, jó igazságos abban oly sokféle intézményben, melyet maga javára alapított alapít.” Ezen felül kije-lenti, „az Egyház – amennyiben rajta múlik küldetésével összefér segíteni támogatni akarja összes ilyen intézményt. Semmit sem kíván jobban, mindenki szolgálván szabadon fejlődhessen bármilyen kormányzati forma alatt.” (26. Ebben tanulmányban együttműködés sajátos aspektusára, konkrétan elleni védekezésben való tevékenységre mutatunk rá.